Gyakori tévhitek az autizmusról

Így szakirány választás előtt állva egyre többet olvasgatok gyógypedagógia témákról, hogy megbizonyosodjak róla, hogy valóban az –e a két számomra leginkább megfelelő szakirány amiket jelenleg gondolok. Olvasgatásaim során azonban nagyon sok olyan dologgal találkoztam az autizmussal kapcsolatban, melyeket az emberek gyakran tévesen igaznak gondolnak.

Az első ilyen dolog, amellyel rendszeresen találkozok az, hogy a legtöbb ember azt gondolja, hogy ez egy betegség. Ez a fejlődési rendellenesség egész életen át fennáll, míg egy betegség gyógyítható, az autizmus nem. Több betegségekkel foglalkozó weboldal cikkei úgy kezdődnek, hogy „az autizmus sokáig nem számított betegségnek” vagy, hogy „az autizmus mára egy igen széles körben ismert betegség”. Nagy megdöbbenésemre sok olyan cikkel és videóval találkoztam, amikben arról írnak, illetve beszélnek, hogy milyen különböző módszerekkel gyógyítható ez az „állapot”. 
Amin talán leginkább meglepődtem, az egy glutén- és kazeinmentes étrend. Az erről látott videóban az édesanya arról mesél, hogy hogyan tértek át erre az étrendre, és végül, hogyan „gyógyult ki” az autizmusból a kisfia.

Szintén gyakran tapasztalható, hogy az autizmusról sok embereknek nagyon végletes elképzelése van. A leggyakoribb eset, amikor az embereknek az autizmus szó hallatán az Esőember jut eszükbe. Egy tanulmány szerint, azonban „csak” 1-2 ember rendelkezik ilyesfajta „nem mindennapi képességekkel”. A másik verzió, amikor a legsúlyosabb esetek ugranak be az embereknek. Ez olyan esetekben tapasztalható, amikor az adott személy már jobban ismeri a témát, de még nem kellően ahhoz, hogy tudja, hogy az autizmusnak rendkívül sok különböző esete van.

Emellett sokszor találkoztam azzal a felfogással miszerint kevés ember érintett. Ez nyilvánvalóan szubjektív dolog, hogy mi számít soknak vagy kevésnek, de a frissebb adatok szerint az emberek egy százaléka autista. (Gyakoribb, mint a down-szindróma- sokan pedig ezt pont, hogy fordítva gondolnák.)

Sajnos sokan gondolják azt, hogy az autisták nem tudnak munkát vállalni. Persze vannak ilyen esetek is, de sok esetben képesek dolgozni. Mára már rengeteg különböző módszert találtak ki az autisták fejlesztésére. Így lehet őket oktatni, tanítani, és egyre több speciális osztály, iskola jön létre külön autisták számára. A sok feladat segítségével, fejleszthető rengeteg képességük, többek között a memóriájuk, a számolásuk és a kommunikációs képességeik. A fejlesztési módszerekkel kapcsolatban sok jó példát láttam a kispesti Móra Ferenc Általános Iskola és EGYMI-ben történt intézménylátogatás során. Itt, amelyik módszer a leginkább tetszett és azóta sokszor találkoztam már vele máshol is, az a napirend készítés. Ezt nagyon hatékonynak találtam az általános iskolában látott kisgyerekek esetében. Ezen kívül szintén jónak gondolom, azokat a játékos feladatokat, amelyekkel szinte észrevétlenül fejleszthető a gyermek. Mi például egy babzsákos foglalkozást nézhettünk meg. Itt a kisiskolásoknak különböző kérdésekre kellett válaszolniuk, illetve feladatokat végrehajtaniuk, miközben különböző szempontok szerint kellett egymásnak „dobálni” a babzsákokat.
Ez a foglalkozás nagyon tetszett, hiszen a gyerekek egyszerre tanultak - például ez esetben kategorizálni (gyümölcsöket, zöldségeket, ruhadarabokat….) és közben a motoros készségüket is fejlesztették. A feladatok végén a helyes viselkedés, illetve az ügyes, figyelmes feladatmegoldást minden gyerek esetében különböző féleképen jutalmazták. Szintén hatékonynak tartottam azt, hogy a foglalkozás befejeztével minden gyereket megkérdeztek, hogy hogyan értékelnék a saját teljesítményüket, és ezután az adott foglalkozást vezető tanár is elmondta észrevételeit a kisgyermeknek, hogy mit talált jónak és rossznak az órán az adott személy teljesítményével, illetve viselkedésével kapcsolatban. Összességében nagyon tetszett ez az intézmény és a tanárok hozzáállása. Sajnos azonban, egyelőre még nincs elég ilyen intézmény biztosítva az érintett gyermekek számára, de ez az ilyen iskolák létrehozásának folyamata úgy gondolom egyre jobban halad, egyre több intézmény jön létre, ahol pedig nincs erre lehetőség törekednek segítő céllal gyógypedagógust alkalmazni.

Az kispesti autista osztály létrejöttéről írt cikk: http://uj.kispest.hu/hirek/1705-latogatoban-az-autista-osztalyban#

Fejlesztésükre –a már említett módszerek mellett- kiváló még például a zeneterápia és a különböző állatos terápiák. 

Lovas terápia: https://www.youtube.com/watch?v=8slWEh7i-AU

Nagyon sokan tekintenek ellenségesen az autistákra, illetve gondolják azt, hogy nem lehet velük barátkozni. Téves gondolat az, hogy hiányoznak belőlük az érzelmek, ők csak nem tudják kifejezni önmagukat. A megfelelő kifejezés elsajátítására leginkább a vizuális segédeszközök alkalmasak. Emellett ahogy a nem autista személyeknél is, náluk is lehetőség van a zenén keresztüli önkifejezésre (zeneterápia esetében is), és különböző más művészeti ágakon keresztül is átadhatják gondolataikat.

Az autista gyermekek anyukái: https://www.youtube.com/watch?v=Q9d-J3O6thg

Egy baráti családban a három gyerekből a legidősebb autista. Ő szintén rácáfol néhány tévhitre. A nagylány nem beszél, számítógéppel kommunikál a családtagokkal. Panni észrevétlenül tanult meg angolul, és kitűnően ismeri a Bibliát (első áldozó is volt). Édesapja halála lelkileg nagyon megviselte őt, saját magának okozott fájdalmat. Mára szerencsére már jobban van.

„Volt egyszer egy világ, a világban egy bolygó, a bolygón egy földrész, a földrészen egy ország, az országban egy város, a városban egy lakás, a lakásban egy szoba, a szobában egy ember, s az emberben egy világ.”

/Seth F. Henriett/