Ez egy gyönyörű világ? Valóban? Több szempontból is érdekes számomra ez a videó. Egyrészt, mert rájöttem, hogy én is mennyit elégedetlenkedem, és sokszor nem veszem észre, hogy valóban egy gyönyörű világban élek, és sok mindenért nagyon hálás lehetek. Másrészt, mert én, ha végignézem a videót, látom, hogy szegény Down-szindrómás ember mennyire semmit nem érzékel a környezete elutasításából, és ő mégis azt mondja, hogy ez egy gyönyörű világ. Azt hiszem, inkább én vagyok a fogyatékos azért, mert nem nem tudom mosolyogva kimondani, hogy ez egy gyönyörű világ. Vagy legalábbis nem minden helyzetben tudom nehézségek nélkül és őszintén kimondani.
Erről mesélt nekem egy barátom is, aki a Nem Adom Fel Alapítványnál önkénteskedik pár éve. Így fogalmazott: „Gyakran érzem azt, hogy igazából én vagyok fogyatékos ők pedig valami hihetetlen plusszal vannak megáldva, amit mi nem érthetünk.” A Nem Adom Fel egy olyan alapítvány, melynek célja rámutatni azokra a dolgokra, amit az egyén meg tud csinálni. Így támogatnak családokat, ahol fogyatékos gyerekek élnek, de egyéb hátrányos helyzetű családokat is. Mellesleg van egy zenekaruk is, a Nemadomfel zenekar, melynek szólistái kivétel nélkül sérült fiatalok, és a zenekar többi tagja is az 3 kivétellel. Egész évben koncerteznek egy Gospel kórussal vagy önállóan. Nagyon jó ötletnek tartom, mind az alapítványt és célját, mind pedig a zenekart. Az alapítvány egyik célja az is, hogy megmutassák mindenkinek, hogy jobb a fogyatékos emberekkel a világ és ők is tudnak segíteni, illetve hogy mi is tudunk tanulni tőlük, sőt olyan értékes emberek, hogy akár igazi példaképek is lehetnek számunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése