Hirtelen betegség, kilátástalanság, remény, küzdés, igaz szerelem… nincs ebben semmi új, gondolnánk elsőre, hiszen millió meg egy könyvet találunk ezekre a témákra. És ez a könyv mégis más, mint a többi! A történet sajátossága, hogy nem csak egyszerűen egyes szám első személyben íródott fikció, hanem tényleg egy valós történet, méghozzá a könyv írójáé, Martin Pistoriusé, ezért az olvasó igazán bele tudja magát élni a történetbe. Martin 12 éves korában egyik napról a másikra beteg lett. Minden egy torokfájással kezdődött, de a vége egy mozgás- és beszédképtelen állapot lett, ami mögé mentális leépülést is feltételeztek és kommunikáció hiányában Martin nem tudta jelezni, hogy márpedig ő ért mindent, gondolkodik, érez és felfogja a körülötte történő eseményeket. Ahogy az író fogalmaz: olyan volt, akár egy kagyló. Sok évi tehetetlenség után azonban felcsillan a remény, amit egy odafigyelő ápolónak köszönhet, és hosszú fáradozás után Martin egy alternatív kommunikációs eszközzel szép lassan saját kezébe veszi az irányítást saját élete felett.
A pozitív végkifejlethez vezető út azonban rögös. A könyvben megjelennek az ápolóotthonok kevésbé reklámképes oldalai, a család keserves küzdelme, aminek talán legmegrázóbb pontja az anya összeomlása tehetetlenségében, és a környezőtársadalom felkészületlenségének megélése. Mindez bármennyire is megrázó, ettől válik a történet élővé és készteti az olvasót gondolkodásra.
Olvasási élményemet egy személyes tapasztalat egészítette ki. Aznap, amikor elkezdtem olvasni a könyvet busszal kellet utaznom. A járműre felszállva szembe találtam magam egy elektromos kerekesszékben ülő férfival, aki nem tudott beszélni, de riadt arca és nem túl jól kontrollált kézmozdulatai elárulták, hogy segítségre van szüksége. Számomra természetes módon azonnal segíteni próbáltam, de tapasztalat hiányában nem ment könnyen. Ahogy a körülöttünk lévő emberektől próbáltam segítséget kérni, hátha valaki rájött a problémára, szembesülnöm kellett vele, hogy nem csak neki, de nekem sem segítenek. Szerencsére még időben rájöttem, hogy kiesett az öléből egy fém pöcök és azt szerette volna felvenni, így a történet mondhatni szerencsés véget ért. A sors iróniájaként élem meg, hogy a pont aznap, a könyv olvasásának elkezdésekor tapasztalhattam meg, hogy mi mindennel kellett megküzdenie Martinnak is. Nagyon tudom ajánlani a könyv olvasását mindenkinek! Annak is, aki már korábban is érdeklődő volt a témában, és annak is, aki ódzkodik még kissé, mert a könyv olvasásával egészen biztos, hogy másként fog nézni egy fogyatékossággal élő emberre.
Érdekességként még egy videóra szeretném felhívni a figyelmet, melyen Martin Pistoius feleségével együtt beszélnek a könyvről és megismerkedésükről, mert ha eddig nem tűnt volna hitelesnek a történet, akkor ettől a videótól biztos, hogy azzá válik.
https://www.youtube.com/watch?v=T69LBvjwCdc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése